2.fejezet - Szomorú kötelességek
2011.07.21. 17:51
Másnap reggel Kamijo gondolataiba mélyedve ballagott a próbaterem felé. Sok minden van, amit meg kell beszélniük és tisztázniuk. Először is hogy hogyan tovább. Erre senki sem számított. Olyan váratlanul történt mindent. Kamijo felsóhajtott és benyitott a terembe. A többiek már ott voltak. Yuki elgondolkodva játszadozott a dobverőivel, Hizaki gitárjával az ölében, gondolataiba mélyedve ült az egyik széken, Teru pedig a pengetőjét nézegette olyan elmerülten, mintha minden egyes apró pontját az emlékezetébe akarná vésni. Az ajtó hangjára mindannyian felriadtak.
- Jó reggelt – köszönt Kamijo. A többiek bólintottak köszönésképpen. Kamijo megköszörülte a torkát, fogalma sem volt, hogyan kezdjen hozzá.
- Mindenki jól van? – kérdezte. Hát ez nagyon hülyén hangzott, állapította meg magában.
- Úgy értem – hallgatott el, fogalma sem volt mit mondjon, de Hizaki megelőzte.
- Kamijo minden renden – próbált meg elmosolyodni – értjük mire gondolsz.
Kamijo megkönnyebbülten fellélegzett.
- Fiúk tudom, hogy ez a szörnyű dolog mindannyiotokat megviselt, de van néhány dolog, amit meg kellene beszélnünk – köszörülte meg a torkát Kamijo.
- Igen tudjuk – válaszolta Yuki, még mindig erősen szorongatva a dobverőjét.
- Először is hogy akarjuk-e – Kamijo nagyot nyelt – Jasmine nélkül folytatni?
Annyira nehéz volt kimondania ezeket a szavakat, de muszáj volt. Dönteniük kellett és ezt a döntést nem hallogathatták.
- Folytatnunk kell!
Hizaki magabiztos hangján mindenki meglepődött. Nem számítottak rá, hogy pont ő lesz az, aki ennyire határozottan a folytatás mellett lesz.
Hizaki nem akarta elmondani, hogy az éjjel Jasminenal álmodott, de a meglepődött arcok láttán magyarázni kezdte a dolgot: Teljesen biztos vagyok benne, hogy Jasmine is ezt akarná! Ő nem engedné, hogy feladjuk!
- Én is így gondolom – tette hozzá Yuki.
- Nem adná fel az álmainkat! – szólalt meg halkan Teru is.
- Én is úgy gondolom - folytatta Kamijo - hogy ha Jasmine most itt lenne, azt akarná, hogy folytassuk. Hisz ígéretet tettünk egymásnak.
- És mi valóra váltjuk ezt az ígéretet! – mondta Hizaki
- Viszont a koncerteket és album megjelenését el kellene tolnunk – mondta Kamijo – Jasmine, a rajongók, meg magunk miatt is.
- Én most nem tudnék színpadra állni, nélküle játszani – mondta remegő hangon Hizaki.
- Egyikünk se tudna – tette hozzá szomorúan Yuki.
- Akkor az ezekkel kapcsolatos dolgokat elintézem – mondta Kamijo.
A többiek bólintottak.
- Még valami – köszörülte meg a torkát Kamijo – reggel telefonált Jasmine édesapja, a temetés holnapután délután 4-kor lesz a Tokiói Központi Temetőben.
Az egész szobára csend telepedett. Hizaki szeme megtelt könnyel és csendben végigfolyt az arcán, Teru a földet bámulta és nagyokat nyelt, hogy elfojtsa sírását, Yuki olyan erővel szorította dobverőjét, hogy ujjai egészen kifehéredtek. Kamijo nem tudta merre nézzen, legszívesebben zokogni kezdett volna, de nem akart kiborulni itt, mindenki előtt.
- Akkor a temetésen találkozunk – préselte ki magából a szavakat – legjobb, ha holnap mindenki otthon pihen.
Azzal sietősen kiment az ajtón. Végigszáguldott a folyosón, be az egyik üres terembe, csak legyen minél előbb egyedül. Amint belépett és meggyőződött, hogy egyedül van, megadta magát. Fejét nekivetette az egyik falnak és sírni kezdett. A temetéssel minden olyan véglegessé válik. Tudta, hogy már most sincs visszaút, hogy Jasmine nem fog mosolyogva besétálni, de a temetés... ekkor kinyílott az ajtó.
- Jasmine – kiáltott fel Kamijo, egy pillanatra azt hitte őt látja, aztán felismerte, hogy Yuki az.
- Kamijo minden rendben van? – érdeklődött aggódva Yuki.
- Igen persze – válaszolta Kamijo és közben bőszen törölgetni kezdte arcáról a könnyeket.
Yuki odalépett hozzá és átölelte. Kamijo egy pillanatra meglepődött, de aztán viszonozta az ölelést. Egészen elengedte magát Yuki karjaiban, olyan jó volt, hogy egy kicsit gyenge lehetett, hogy érezhette valaki szeretetét.
- Kamijo nem kell egyedül végigcsinálod – hallotta Yuki hangját – nem kell vezetőként erősnek lenned, nem kell, hogy átvállalj mindent helyettünk.
- Köszönöm – mormolta Kamijo.
- Mi itt vagyunk neked bármi történjék – Yuki hangja megnyugtatóan hatott Kamijora.
Néhány percig még így álltak, ketten, összeölelkezve, szótlanul. Kamijo boldog volt, hogy ilyen barátai vannak, nem csak csapattársak, hanem barátok. Aztán kibontakozott Yuki öleléséből.
- Yuki – kérte Kamijo – a többieknek, kérlek ...
- Nem mondom el, ne aggódj – vágott közbe Yuki, pontosan tudva, hogy barátja mire akarja kérni.
- Köszönöm – Kamijo nem tudott egyebet mondani.
- Megbeszéltem a többiekkel, hogy mindenkiért elmegyek kocsival és mehetnénk együtt a temetésre. A többiek részéről rendben van, ha neked is megfelel – érdeklődött Yuki.
- Nekem jó – válaszolta Kamijo
- Indulunk? – kérdezte Yuki
- Én még maradnék egy kicsit – Yuki kérdő arca láttán hozzátette – nem lesz semmi baj, most már jól vagyok.
Yuki bólintott majd elment.
- Jasmine – nézett fel Kamijo - nehéz lesz, nagyon nehéz lesz nélküled, de megpróbáljuk, ígérem.
A temetés napján meleg, napsütéses idő volt, egy felhő sem volt az égen. Yuki ahogy ígérte elment mindenkiért. Az autóban egész végig szótlanul ültek. Rengetegen eljöttek a temetésre. A rajongók kicsit hátrébb, tisztes távolságban álltak meg, nem akarták zavarni jelenlétükkel a család gyászát. A pap nagyon szép beszédet mondott, aztán egy közeli családtag szólt néhány szót. Végül leengedték a sírt a földbe. A gyászoló tömeg elment a sír előtt és virágokat dobáltak a koporsóra. A Versailles mindegyik tagjánál egy szál vörös rózsa volt, Jasmine kedvenc virága. Miután mindenki elvonult, földdel temették be a koporsót. Mindenki elindult kifelé a temetőből, Kamijo néhány méter után megállt, hátrafordult, és ledöbbent a látványtól. A többiek is abba az irányba fordították tekintetüket. A sír előtt hosszú sorban rajongók vonultak el, kezükben egy szál virág, legtöbbjükében rózsa. A sírt már halomban lepték el a virágok. Kamijo szeme könnyekkel telt meg, de ezek most a szeretet és hála könnyei voltak. A többiekre nézett, mindenki szeme könnyektől csillogott. Mindannyiukat meghatotta a rajongók eme szeretete. Igen velük együtt képesek lesznek továbblépni!
|