Másnap reggel Nashii álmosan ébredt.
- Jó reggelt –nyújtoztatta ki  végtagjait.
- Neked is jó reggelt.
Nashii hunyorogva nézett barátnőjére Kiarára.
- Ki találta ki a reggelt és minek? – kérdezte nyűgösködve – miért nem kezdődik a nap mondjuk délben.
-  Azért drága mert akkor a dél lenne a reggel és ugyanúgy fel kellene kelned – nevetett Kiara.
- Sehogy sem jó – vágott durcás képet és fejére húzta a takarót.
- Na gyere mert még elkésünk az óráról.
Nashii kimászott az ágyból, felöltözött, bement a fürdőbe arcot, fogat mosott, majd barátnőjével elindultak az első órára. Történelem volt. Nashiit sosem érdekelte igazán, nem mindegy mi történt pár ezer évvel ezelőtt, nem hogy inkább a jelenre koncentrálnának az emberek gondolta. A következő óra előtt barátnőjével elmentek a büfébe valami reggelit venni. A többi óra is eltelt szép lassan.
- Nincs kedved lemenni a partra? Olyan szép idő van - kérdezte barátnőjét Kiara.
- Hááát... Na jó menjünk - sóhajtott nagyot Nashii. Nem igazán szerette a napot, pláne nem fürdőruhában sétálni a parton, de barátnője kedvéért vele ment. Nagyon szerette Kiarat, a lány szinte az első napon szárnyai alá vette, azóta nagyon jól összebarátkoztak. Ő volt az egyetlen barátnője itt, de ez egy cseppet sem zavarta.
Felmentek a szobájukba, bepakolták a szükséges holmikat egy strandszatyorba és már indultak is. A strand nem volt messze. Mentek két megállót a busszal, majd öt perc séta és már ott is voltak. Ahhoz képest, hogy hétközben volt, elég sokan voltak a strandon, kerestek egy szabad helyet maguknak, majd letelepedtek a takaróra, amit e célból hoztak magukkal.
- Nem jössz fürdeni? - hívja Nashiit Kiara.
- Nem kössz - utasította vissza a lány.
- Én viszont megyeeek. Akkor később.
- Jó lubickolást.
Nashii papír és tollat vesz elő. Novellékat szokott írogatni szabad idejében, illetve most belekezdett egy regénybe. Történetei hősei nagyrészt vámpírok és különleges erővel bíró lények, emberek. Igyekszik az írásra koncentrálni, de túl nagy a zaj, így néhány percnyi próbálkozás után feladja. A vízet kezdi kémlelni, Kiarát keresi vajon merre lehet. Egyszercsak ismerős arcot fedez fel a tömegben, a tegnapi srác az. Mellette egy nála egy fejjel alacsonyabb, sötétbarna hajú srác. Mindkettőjük kezében szörfdeszka. A barna hajú srác nagyban magyaráz neki valamit. Nashii nem tudja mit tegyen, odamenne, de nem akarja őket megzavarni. Kiara huppan le mellé a takaróra.
- Mi újság? Mi jót látsz? - néz arra, amerre Nashii is.
- Semmit-semmit.
- Na persze - neveti el magát Kiara - milyen jól néz ki az a két szörfös srác ott - mutat egyenesen Junnoék irányába.
Nashii elpirul.
- Szóval őket nézted.
- Nem, csak úgy arrafelé nézegettem.
- Ja arrefelé nézegettél, mi? Na és melyik tetszik.
- Junno.
- Eh? Te honnan tudod a nevét? Ismered talán?
- Tegnap eltévedtem hazafelé és ő kísért haza.
- És ezt nekem miért nem mondtad eddig? - kérdezte Kiara tetetett morcossággal.
- Ne haragudj - sütötte le a szemét Nashii.
- Ugyan már. Csak vicceltem. Semmi gond. Na akkor miért nem mész oda hozzá.
- Mi? Nem...nem akarom megzavarni őket.
- Tetszik neked ugye?
- Igen.
- Akkor nyomás!
Kiara karjánál fogva felhúzta barátnőjét, és a két fiú irányába kezdte tuszkolni. Nashii először ellenkezni próbált, aztán feladta. Tudta, amit egyszer Kiara a fejébe vesz, attól úgysem lehet eltántorítani. Mikor a két lány a két fiú mellé ért, Kiara hangosan felkiáltott.
- Jaj a lábam - és elkezdett sántikálni, mint akinek felsértette valami a lábát. A két fiú feléjük fordult.
- Gyere ülj le ide - a barna hajú srác a homokra tette a szörfdeszkáját, hogy Kiara leülhessen rá. Majd kezébe fogta a lány lábát, hogy megnézze a talpát.
- Nem látok rata semmilyen sérülést. - mondta a lánynak - nemsokára biztos jobban leszel.
- Köszönöm - hálálkodott Kiara.
Junnonak közben Nashiira vetődött a tekintete.
- Hé a lány tegnapról! Miben rendben volt az este?
- Igen és mégegyszer köszönöm a segítséged.
A barna hajú srác Junnora nézett.
- Ti ismeritek egymást?
- Tegnap futottunk össze.
- Én eltévedtem és Junno hazakísért - magyarázta meg a dolgot Nashii.
- Ja vagy úgy! Értem.
- Junno tegnap Nashiit, te meg ma engem mentettél meg - villantotta mosolyát Kiara a barna hajú srácra.
- Ugyan már igazán semmiség - szerénykedett a srác - ó milyen udvariatlan vagyok még be se mutatkoztam. A nevem Kamenashi Kazuya, ő pedig itt a barátom Taguchi Junnosuke.
- Én Sagasawa Kiara vagyok, ő pedig a barátnőm Shinozuka Nashii.
- Örülök, hogy megismerhettünk titeket lányok. Mondjátok, nincs kedvetek holnap velünk vacsorázni?
- De nagyon szívesen.
- Akkor holnap 7-re értetek megyünk, Junno úgyis tudja a címet.
- Rendben van, várni fogunk titeket.
Ekkor nem messze sikoltást hallottak, mindannyian arra néztek. Egy csapat középiskolás lányt pillantottak meg, akik ragyogó szemekkel néztek a két srácra.
- Ne haragudjatok, de nekünk most mennünk kell - kapta fel Kazuya gyorsan a szörfdeszkáját - akkor holnap.
Majd Junnoval együtt szélsebesen futásnak eredtek. A lányok utánuk indultak. Kiara és Nashii csodálkozva néztek utánuk egy kukkot sem értettek az egészből. A lányok néhány perccel később csalódott arccal bandukoltak vissza. Kiara az egyiküket megállította.
- Ne haragudj, de miért üldöztétek azt a két srácot?
- Ti nem tudjátok kik voltak?
A két lány zavartan nézett össze.
- Fogalmunk sincs - válaszolták kórusban.
- Kamenashi Kazuya és Taguchi Junnosuke - válaszolta a lány földöntúli ragyogással az arcán.
- És? - a lányok még mindig nem értettek semmit.
- Ti nem ismeritek a KAT-TUNt? - a lány olyan csodálkozó arccal nézett rájuk, mintha legalábbis egy másik bolygóról jöttek volna.
- Én már hallottam róluk - válaszolta Kiara.
- A KAT-TUN japán egyik leghíresebb pop bandája, ők pedig a két tagjuk - azzal a lány hitetlenkedő arckifejezéssel otthagyta őket.
- Hmm, ez kezd egyre érdekesebb lenni - mosolyodott el Kiara - most már nagyon izgat az a holnapi vacsora.
Nashii nem osztotta barátnője lelkesedését. Szóval egy hiresség, nyilván sorokban állnak az ajtaja előtt a lányok. Semmi esélye sincsen Junnonál, talán a legjobb lenne, ha el se menni a holnapi vacsorára, de ahogy barátnője izgatott arcára nézett, tudta, hogy erre nincs semmi esélye.