Másnap reggel tovább alhattak a szokásosnál, mert nem volt első órájuk. Kiara egész nap nagyon izgatott volt, már alig várta az estét. Nashii viszont vegye érzelmeket táplált a vacsora iránt. Egyrészt mindennél jobban szerette volna látni a fiút, ugyanakkor félt, hogy Junno nem fogja visszonozni az érzéseit. Kezdett menthetetlenül beleszeretni  a fiúba. De hogyan is lehetne esélye egy ilyen népszerű srácnál mint Junno. Kifelé mindebből nem mutatott semmit, Kiara annyira lelkes volt, nem akarta lelohasztani a lányt. Suli után siettek vissza a kollégiumba és nekiálltak készülődni az estére. Fürdés, hajmosás, ruhapróba. Sokáig tartó ruhapróba. Kiaránál eszméletlen sokáig tartó ruhapróba. Smink. Ez Nashiinál tartott tovább. Fél 7-re teljes díszben várták, hogy a fiúk megérkezzenek. Nashii az ágyon ült, Kiara le-fel járkált a szobában. Végül 7 előtt néhány perccel csengett a telefon. A portás szólt fel, hogy két fiú keresi őket. A két lány felkapta a táskáikat, bezárták az ajtót és elindultak lefelé.
- Sziasztok - köszöntek a lányok.
- Sziasztok
- Milyen csinosak vagytok! - bókolt Kazuya.
- Köszönjük - a két lány kissé zavarba jött.
Junno nem tudta levenni a szemét Nashiiról, a lány elpirult és egyre inkább zavarba jött. Mikor Junno rájött milyen leplezetlenül bámulja a lányt ő is elpirult.  Megköszörülte a torkát: - Mehetünk?
- Igen.
Kazuya elnyomott egy félmosolyt. Kinyitotta az ajtót és kiengedte a két lányt, meg Junnot, majd előresietett és mutatta az utat az autójához. Egy gyönyörűszép nyitott tetejű dzsip előtt állt meg.  Udvariasan kinyitotta az ajtót és besegítette a lányokat. Junno előre ült Kazuya mellé. Miközben mentek Kiara izgatott pillantásokat vetett Nashiira. A lányt mosolyra késztette barátnője felvillanyozottsága. Nemsokára egy tóparti kis étteremhez értek. Kazuya most is udvariasan ajtót nyitott a lányoknak.
Az étterem nagyon szép volt, családias hangulatot árasztott. Kazuya előzetesen foglalt asztalt, a pincér odakísérte őket.
- Mit hozhatok inni? - érdeklődött udvariasan.
- Lányok mit kértek? - érdeklődött Kazuya.
- Én teát - válaszolta Nashii.
- Én is - csatlakozott hozzá Kiara.
- Junno?
- Én is azt kérek. Nincs kedvem egyedül borozgatni.
Kazuya mosolyogva nézett a lányokra. Nashii elvigyorodott.
- Én borozok veled - nézett Junnora.
- Remek!
- Akkor két csésze teát és két pohár bort kérünk - adta le a rendelést Kazuya.
- Azt már tudjuk, hogy fősulira jártok, de milyen szakra - érdeklődött Kazuya.
- Japán nyelv és irodalom - válaszolt Kiara.
- Te mióta vagy Japánban? - érdeklődött Junno Nashiitól.
- A szemeszter kezdete óta. 1 évre kaptam ösztöndíjat.
- Az szép! És hogy tetszik itt?
- Nagyon szép. Kiara mindig visz valamerre amikor csak tud. A suli meg olyan mint bárhol máshol - neveti el magát - sokat kell tanulni.
Közben megérkezett a pincér az italokkal. Kazuya megrendelte az ételt is. 
- És ti mivel foglalkoztok - érdeklődött Kiara - a tengerparton a lányok valami olyasmit mondtak, hogy egy együttes tagjai vagytok.
- Igen. KAT-TUNnak hívják. 6 tagból áll.
- Az jó lehet. Milyen zenét játsztok?
- Pop zenét. Egyszer gyertek el, nézzetek meg minket.
- Nagyon szívesen.
Közben megérkezett a vacsora. Evés közben nem beszéltek. Vacsora után Kazuya megkérdezte nincs-e kedvük sétálni egyet.
- Gyere Kiara a tó északi részén van néhány ritka virág, megmutatom  - hívta magával Kazuya. Kiara mosolyogva ballagott el a fiúval. Junno és Nashii kettesben maradtak.
- Menjünk nézzük meg a tavat - javasolta Junno. Elindultak le a tóhoz. Az ezüstös hold fénye visszatükrözödött a tó vízében. A csillagok apró, villágító szentjánosbogárként ragyogtak az égen. Csend és nyugalom honolt. Hallották a másik lélegzését. Junno zavartan mosolygott Nashiira.
- Néha olyan jól esik ez a csend.
- Meghiszem azt. Olyan kellemes itt.
- Igen. Mintha megállna az idő.
- Gondolom pörgös napjaitok vannak és nincs sok időtök kikapcsolódni.
- Hát nem igazán.
- Nehéz lehet.
- Néha az, de nem panaszkodom, mert azt csinálhatom amit szeretek.
- És az nagyon jó dolog.
- Az - vigyorodott el Junno - de néha a rossz dolgokból is lehetnek jó dolgok.
- Igen?
- Hát például, hogy eltévedtél, mert így találkozhatunk, meg hogy Kiara felsértette a lábát, így ismét találkozhatunk.
- Ez igaz. Főleg, hogy Kiara csak megjátszotta a sérülést vigyorodott el magában Nashii, de úgy gondolta ezt az apró részletet nem kell Junno órára kötnie.
Junno Nashii szemébe nézett. Nashii úgy érezte megállt körülötte minden,  nem létezett más csak ő és Junno. A fiú lassan odahajolt hozzá, kezébe fogta az arcát és megcsókolta. Nashii viszonozta a fiú csókját. Egymásra mosolyogtak és szavak nélkül is tudták, hogy összetartoznak. Egyszerre csak Kiara hangja ütötte meg a fülüket.
- Hé ti ott mi jót csináltok? - érdeklődött ajkán huncut mosollyal.
- Semmit rosszat - válaszolt vissza Nashii.
Kazuya elnevette magát.
 - Küldetés teljesítve - azzal felemelte kezét, Kiara meg belecsapott.
- Hogy mi van? - kérdezte zavartan Nashii. Junno se értett az egészből semmit.
- Nem fontos - nevetett Kazuya - nem szívesen rontom el az estét, de  nekünk lassan indulnunk kell, holnap hosszú napunk lesz.
- Nekünk meg suli - vágott unott képet Kiara.
- Akkor irány haza - Kazuya sunyin Kiarára sandított majd futásnak eredt, a lány utána. Junno és Nashii nevetve indult meg utánuk. Junno séta közben kezét Nashii kezébe kuncsolta így ballagtak el az autóig, de Junnonak ekkor sem kellett elengednie, mert Kiara már jókislány módjára befészkelte magát az anyósülésre. Nashii magában megölelgette Kiarát és elhatározta otthon ténylegesen meg is teszi.
A dzsippel hamar visszaértek a kollégiumhoz. Elbúcsúztak a fiúktól, Nashii és Junno telefonszámot cseréltek. A lányok felszaladtak a lépcsőn, kizárták az ajtót, majd belépve a szobába ledobták magukat az ágyra. Pár perc után Nashii törte meg a csendet.
- Köszi, hogy hazafelé előre ültél.
- Még szép, örömmel konstatáltuk Kazuyával, hogy a tervünk sikerült, illetve az ővé - kuncogott Kiara
- Tervetek? - csodálkozott Nashii.
- Hát láttam rajtad, hogy mennyire bejöhn neked Junno és Kazuya is ugyanezt látta Junnon, hogy neki meg te. Ezért választotta azt a tóparti vendéglőt és hívott el utána sétálni, hogy ti kettesben maradhassatok.
- És azok a ritka virágok amiket mutatni akart?
- Nem volt semmilyen ritka virág - nevetett fel Kiara - csak leültünk a parton és beszélgettünk.
- És veletek mi a helyzet? Bejön neked?
- Nem-nem. Helyes fiú meg minden, de nem vagyunk egymás esetei.Viszont nagyon egy hullámhosszon vagyunk, örülnék neki, ha jóbarátok lennénk.
- Hülye lenne, ha nem akarna a barátod lenni.
- Köszi - Kiara odalépett barátnője ágyához és megölelte őt - én elmegyek gyorsan zuhanyozni mert mindjárt elalszok.
- Oké, aztán majd én is megyek.
Kiara bevonult a fürdőszobába, Nashii pedig elfeküdt az ágyon. Majd kicsattant a boldogságtól. Akár a tündérmesében gondolta. De a valóság sosem egy tündérmese.