Kiara álmosan nyitotta ki a szemét, majd beleszagolt a levegőbe.
Mmm – adott hangot érzelmeinek. Terjengő kávé illata töltötte be az egész szobát.
- De az meg, hogy lehet? – pattant ki az ágyból – csak nem elaludt? Gyorsan megnézte a mobilját , fél 9, oké nem aludt el. Csodálkozó arccal ment ki a konyhába.
- Nashii te már fent vagy?
- Aham  - Nashii mosolygó arccal öntött kávét két bögrébe, az egyiket barátnője felé nyújtotta.
- Köszönöm – vette el Kiara megilletődve a kávét. Jó nagyot kortyolt belőle és érezte, ahogy a forró folyadék szétárad az egész testében, feltöltve energiával minden porcikáját. Azelőtt nem kávézott, erra is Nashii szoktatta rá, mint annyi minden másra. Kölcsönösen tanították egymást. Létrehoztak a két kultúrából egy közöset, ami csak az övék volt. 
- Na – nézett barátnőjére – hogyhogy már ilyen korán fent vagy? Ez nem jellemző rád, mindig úgy kell kivonszolni az ágyból.
- Nem tudooom , csak egyszerűen felébredtem , ma úgy érzem tele vagyok energiával  - Nashii az ablakhoz sétált,lehunyta a szemét, arcát a napfény felé tartotta – hát nem énekelnek ma gyönyörűszépen a madarak.
Kiara majdnem félrenyelte a kávét. Hogy mi van nézett barátnőjére. Aztán mindent megértett.
- Atyám, te szerelmes vagy – Kiara drámaian felnézett az égre, jelen esetben a plafonra.
- Meglehet – nézett rá Nashi i kerek, ártatlan szemekkel.
- Na jól van, ma nincs több kávé! És az energikusságodat kiterjesztjük más dolgokr a is. Mondjuk kitakaríthatnád a szobát.
- Ne már! – nyögött fel Nashii.
- Látom még nincs veszve minden – dugta ki oldalt a nyelvét Kiara.
A lány valójában nagyon is örült Nashii boldogságának. Sokat beszélgettek, szinte minden titkukat megosztották egymással és Nashii mesélt  a múltjáról is. Nagyon sok fiú megbánotta már és Kiara őszintén remélte, hogy Nashii végre megtalálja a boldogságot. Szorított a lányért teljes szívéből.
Kiarának sikerült valahogy összeszedni a fél méterrel  a föld felett járó Nashiit és elindultak végre az első órára. Még jó, hogy aznap csupa közös órájuk volt, mert nem úgy tűnt, hogy Nashii mindig tudta épp hol jár. Kiara megpróbált visszagondolni az előző alkalomra, amikor szerelmes volt. Mennyi ideig is tartott ez az állapot? Csak remélni tudta, hogy napokig és nem hetekig.
A következő napokban Nashii  kezdetilelkesedése egyre csökkent. A hétvégére  már mélypontra került.
- Miért nem hív? – nézett szomorú nagy szemeivel Kiarára.
- Bizonyára sok a dolga.
- Na de ennyi?
- Nekem se írt Kazuya.
- Az nem számít.
- Már miért ne számítana? – háborodott fel Kiara.
- Ti csak barátkoztok.
- És? Ez azt jelenti, hogy akkor engem nyugodtan elhanyagolhat? – kérdezte tettetett kétségbeeséssel.
- Ne haragudj, nem úgy gondoltam – nézett rá bűnbánóan Nashii.
Kiara odalépett hozzá és átölelte.
- Nincs semmi baj. Ne aggódj hívni fog.
A lányok úgy döntöttek a mai napon lazítani fognak. Kimentek megint a közeli strandra. Nashii itt is körülnézett hátha esetleg kint van Junno, de sem őt, sem Kazuyat nem látta. Kiara elment úszott egy jót, aztán este megvacsoráztak az egyik útmenti árusnál. Vasárnap sokáig aludtak, aztán tanultak. Kiara többet, Nashii kevesebbet. Nem nagyon tudott koncentrálni. Megint épp elmerengett a könyve felett mikor megszólalt a telefon.
- Szia. Junno vagyok.
Nashii ijedtében majdnem leejtette a telefont. Recsegés-ropogás hallatszott.
-  Hallo itt vagy még ? – hallatszott Junno hangja a távolból.
- Igen, itt vagyok, elnézést.
- Semmi baj. Ne haragudj, hogy eddig nem hívtalak, de tele vagyunk  munkával. Ami ugye egyrészről jó, de más részről  már nagyon szerettem volna újra találkozni veled.
- Én is.
- Ennek örülök – nevetett fel Junno –sajnos a következő napokban még elfoglalt leszek, de mit szólnál ha a szombatot együtt töltenénk.
- Az nagyszerű lenne – lelkendezett Nashii.
- Akkor ezt megbeszéltük – Junno hallatszott a háttérből – ne haragudj, de hívnak, mennem kell.
- Semmi baj, jó munkát.
- Köszi. Szia.
- Szia.
Kiarának kérdeznie se kellett, amint meglátta barátnője boldogságtól ragyogó arcát tudta, hogy minden rendben van.
- Az egész szombatot együtt töltjük – újságolta Nashii lelkendezve.
- Na az tök jó – örült együtt barátnőjéve Kiara – és mondta eddig miért nem hívott?
- Mert sok a munkájuk.
- Nem megmondtam – vetett győztes pillantást Nashiira.
- Jól van na –duzzogott játékosan Nashii.
Végül mindketten elnevették magukat. Nashii alig bírta kivárni a jövőhét szombatot. Még egy hét.  De most tele volt lelkesedéssel, minden egyes nappal közelebb kerül a Junnoval való találkozáshoz.