Fülsüketítő zajra ébredt.
- Hogy az a ... - fordult egyet, mire ráeszmélt, hogy a csörgőórát hallja. Nyögött egyet és fejére húzta a paplant. Ki találta ki a reggelt és miért? Nagy nehezen kimászott az ágyból, felöltözött, lement a földszintre, teát töltött magának szokás szerint a kis fél literes üvegébe, bedobta a táskájába, mellé egy lekváros sütit és útnak indult.
- Akane - üdvözölte már jó messziről barátnőjét. Az mosolyogva visszaintegetett. Ishibu ebben a pillanatban megbotlott a saját lábában és egyenesen Akane előtt terült el.
- Jó reggelt - nézett fel rá könnyes szemekkel.
- Várj segítek - nyújtotta kezét Akane
- Minden rendben?
- Hát azt leszámítva, hogy a gatyámnak annyi - nézett a térdén tátongó lyukra - vagy új stílust vezetek be. Basszus és még vérzik is.
Elővett egy zsepit nagyjából letörölte a sebet.
- Mehetünk! - nézett Akane-ra.A két lány csacsogva elindult az iskola felé.Az iskola kapuja előtt összetalálkoztak Nashiival.
- Basszod már megint nem ettél rendesen? - nézett Ishibu a lány vörös szemeibe.
- Hagyjál már! Mással voltam elfoglalva.
- De ez így egy csöppet feltűnő lesz! Nesze! - löki a lány szája elé a csuklóját - Egyél!
- Kösz! - azzal Nashii belemélyeszti a két szemfogát a másik csuklójába és erőteljesen szívni kezdi belőle a vért. Pár perc múlva elégedetten, mosolyogva néz fel.
- Kész vagyok. Hmm ez jól esett!
- Máskor reggelizz! - azzal Ishibu megindult az iskola kapu felé. Basszus mindjárt elkésünk, nem vonhatjuk semmivel sem magunkra a figyelmet.
- Kapd be! - mindössze ennyi hozzáfűznivalója volt Nashiinak a dolgokhoz. Utálta amikor a másik ilyen volt. Nemrég óta volt vámpír, ráadásul Nashii tette azzá, de emberi koránál fogva úgy gondolta, neki kell vezetnie és védelmeznie a többieket. Holott én már évtizedekkel idősebb vagyok nála, szart se tud semmiről, ilyenkor meg játssza az eszét - morgolódott magában Nashii - ez az iskola szarság is az ő ötlete volt. Csak végezzünk az idén aztán már lépek is.
- Ne maradj le - szólt hátra Ishibu.
- Megfojtom! Isten az atyám egyszer ezért még megfojtom!
Ahogy beléptek a terembe, a szokásos látvány fogadta őket: a kialakult csoportok rájuk tekintenek, majd ügyet sem vetve rájuk tovább beszélgetnek. Nashii szemforgatva a helyére megy. Senkinek nem tűnt fel, hogy a három lány valójában nem egy idős. Pár perc múlva a Miyu, Aya páros lépett be az ajtón. Ők sem régóta vannak ebben a városban, és Nashii gyanúsnak is találja őket. Valamiért keresik Akaneék hármasát. Odamennek Ishibuhoz, mosolyogva köszönnek, ő viszonozza, majd a helyzet ugyanaz Akaneval is.
"Végülis nem mondtam el nekik ezerszer, hogy vigyázzanak velük." - mérgelődött Nashii.
Eközben már hozzá is odaért a két lány. Mosolyogva köszöntek neki, amire válaszul csak egy pökhendi pillantást kaptak válaszul. A két lány zavartan egymásra mosolygott, majd a helyükre sétáltak. Már megszokták. Valójában a két lány nem tűnt veszélyesnek, de Nashii gyanakvó típus volt...túlságosan is.
Végre vége volt az iskolának. Nashii a kapuban megállt, szembefordult barátnőivel.
- Én most leválok.
- Megint eltűnsz, igaz? - kérdi Ishibu karba tett kézzel.
Nashii bólint, és a következő pillanatban már messzejár. Ishibu felhúzza napernyőjét, mert kezd kiderülni az ég. Akane nem vámpír, ezért neki nincs szüksége ilyenekre.
- Csak tudnám, hova megy el állandóan ugyanabban az időpontban - mormog Ishibu.
- Ki tudja, talán randizik - nevet fel Akane.
- Nem az a típus.
- Hé, várjatok! - hallatszik a kiabálás mögülük. Aya és Miyu siettek utánuk. - Nincs kedvetek elmenni egyet csavarogni?