Mivel Akanenak �s Ishibunak semmi baja a k�t l�nnyal, �s Akane egyb�l fellelkesedett a csavarg�s hallat�n, r�gt�n beleegyeztek. Egy k�zeli cukr�szd�ba �ltek be, Ishibu egy hatalmas fagyikelyhet rendelt j� sok habbal, Akane csatlakozott hozz�.  A m�sik k�t l�ny csak k�v�t rendelt mag�nak.
- Ti ugye csak nemr�g k�lt�ztetek ide? – �rdekl�d�tt Akane.
- Igen. – v�laszolt sz�kszav�an Miyu.
- �s mi�rt?
Miyu �s Aya lehajtott�k a fej�ket. – Meghalltak a sz�leink k�t �vvel ezel�tt. Az�ta el�g gyakran k�lt�z�nk, sehol sem tal�ljunk a hely�nket.
Ishibunak �gy t�nt mintha Aya szeme megvillant volna. Biztos csak k�pzel�d�m gondolta.
- Szeg�nyk�im. A mi sz�leink is meghaltak. – tette hozz� szomor�an Akane.
- Akane! –  csattant fel Ishibu hangja �lesen.
- Tudom. Ne haragudj!
- Valami baj van? – �rdekl�d�tt zavartan Miyu.
- Semmi, de err�l nem szoktunk besz�lni. – v�laszolt Ishibu.
- De v�rjatok csak, ha a sz�leitek nem �lnek, hogy lakhattok egyed�l?
- Na pont ez�rt nem besz�l�nk r�la.  – vetett m�rges pillant�st �jra Akanera.
– De ezt senkinek sem mondhatj�tok el rendben?
- Ig�rj�k. – v�laszolta k�rusban a k�t l�ny.
- Mi sem ebben a v�rosban sz�lett�nk. M�sf�l �vvel ezel�tt haltak meg a sz�leink. Sz�rny� sokk volt �s nagyon f�lt�nk, hogy elv�lasztanak minket. Ez�rt csin�ltattam egy hamis szem�lyit, amiben minden igaz volt kiv�ve a sz�let�si d�tumot. �gy gy�mja lehettem a k�t l�nynak. Azt�n idek�lt�zt�nk.
Akane csendben hallgatta a t�rt�netet, nem mert k�zben v�gni. Biztos megvan az oka ami�rt Ishibu kiss� m�sk�pp adta el� a sztorit. Hisz igaz�b�l � id�sebb volt n�luk, a gy�ms�ggal nem volt semmi gond. A sulihoz kellett a hamis szem�lyi, hogy egy�tt gy�rhassanak suliba.
- �rtj�k. H�t el�g� hasonl� helyzetben vagyunk.
- �s ti ezt hogy oldott�tok meg?
- Megl�pt�nk a csal�d�gyesek el�l!
- Az durva! - H�t nagyon vigy�znunk kell, hogy ne bukjunk le az biztos. Hamis n�v stb.
Ishibun egyszer csak furcsa �rz�s lett �rr�. Az ajt� fel� ford�totta tekintet�t. Egy magas, v�kony, v�llig �r� s�t�tbarna haj� l�ny l�pett be rajta. Ilyen sz�ps�get ritk�n l�t az ember �s Ishibu azt is tudta mi�rt. V�mp�r! Mit keres itt egy v�mp�r? Ishibu nyugtalan lett.
- H�gi  lassan indulnunk k�ne!
- Ok�. Persze – kanalazta be gyorsan marad�k fagyij�t Akane.
- M�ris menetek kell? – �rdekl�d�tt Miyu?
- Sajn�lom, de holnapra sokat kell tanulnunk. K�sz�nj�k a megh�v�st.
- Sz�vesen! Rem�lj�k m�skor is lesz r� alkalom.
- Mi is. Sziasztok.
- Sziasztok.
Amint ki�rtek az utc�ra Akane Ishibu el� �llt.
- Mi volt ez a hirtelen siets�g?
- L�ttad azt a barna haj� l�nyt, aki el�bb j�tt be?
- Az a l�ny gy�ny�r�sz�p volt!
- �s nem mellesleg v�mp�r!
- Mi?
- Igen. Ez�rt lett olyan siet�s. Rem�lem Nashii m�r otthon van, azonnal besz�ln�nk kell vele.
Akane nem igaz�n �rtette ezt a v�mp�ros dolgot, de megr�m�tette az az idegess�g, ami �rr� lett Ishibun. Hamar haza�rtek, de persze Nashii m�g sehol nem volt.
- Menj tanulni h�gi – mosolygott r� Ishibu.
- �s te?
- Mindj�rt j�v�k �n is.
Akane felszaladt a l�pcs�n, Ishibu hallotta amint becsukta maga m�g�tt az ajt�t. Ishibu kiment a mosd�ba, lecs�szott a f�ldre �s zokogni kezdett. M�r megszokta. �ltal�ban k�t hetente j�l kis�rta mag�t, ha jobban mentek a dolgok akkor h�rom h�tig is kib�rta. �s ez a k�t l�ny, most csak �jra eml�keztette �t a m�ltra. A m�ltra, amit sosem fog tudni elfeledni.  M�sf�l �vvel ezel�tt, m�g boldog csal�d voltak, anya, apa, � �s Akane. Egyik este v�mp�rok t�rtek r�juk, nem volt semmi es�ly�k. Anyja hal�lsikoly�t nem fogja elfelejteni m�g �l. K�t v�mp�r t�rt be a szob�ba. V�delmezte a h�g�t, ameddig csak tudta. De csak gyenge semmis�g volt a k�t v�mp�rhoz k�pest. V�g�l az egyiknek siker�lt megsebs�tenie a h�g�t. � maga m�r t�bb sebb�l v�rezett a k�vetkez� csap�s bizony�ra hal�los lett volna. Akkor jelent meg Nashii, legy�zte mindk�t v�mp�rt �s megmentette �ket.
- A francba elk�stem – m�rgel�d�tt, mik�zben a  sebeit vizsg�lgatta.
- N�v�rk�m – zokogott Akane –k�rlek seg�ts rajta!
- M�r k�s� – motyogta az idegenre n�zve – k�rlek vigy�zz  a h�gomra.
Nashii tehetlen d�h�ben �kl�vel a falba �t�tt. Nincs m�s v�laszt�som!
- M�g van egy lehet�s�g – azzal el�villantotta szemfogait.
Ahogy megl�tta elfogta a f�lelem, pr�b�lt h�tr�lni, de t�l gyenge volt.
- Ne, ne f�lj. Nem akarlak b�ntani. T�l s�lyosak a s�r�l�seid, nem fogod t�l�lni, de �n megmenthetetlek a hal�lt�l, az�ltal, hogy v�mp�rr� teszlek.
- V�mp�rr�?
- Igen. Persze nem lesz egyszer�. V�gyni fogsz a v�rre, de be kell �rned majd �llatok v�r�vel. Embert nem �l�nk.
- Nem is tudn�k.
- Tov�bb� a napot se nagyon kedvelj�k. Er�sebb �s gyorsabb leszel, a s�r�l�seid hamar begy�gyulnak, de vigy�znod kell, hogy ezt senki ne vegye �szre. Menni fog?
A h�g�ra pillantott.
- Akkor vigy�zahtok r� – mosolyodott el – igen menni fog!
- Akkor ... Nashi �vatosan belem�lyesztette k�t szemfog�t a nyak�ba �s sz�vni kezdte a v�r�t. �vatosan kellett elj�rnia, hisz m�r �gy is rengeteg v�rt vesztett. �r�kkal k�s�bb �bredt fel, valahogy m�sk�pp �rzete mag�t. De csak napokkal k�s�bb �rezte meg igaz�n a v�ltoz�st. A legrosszabb val�ban a m�rhetetlen szomj�s�g volt. Meg kellett tanulnia lek�zdeni a v�gyat, mert amikor azt elbor�totta akkor nem volt se testv�r, se sz�l�, se bar�t se semmi. Akanet nagyon megviselt�k a t�rt�ntek, a sz�ve majd beleszakadt, hogy ilyen szomor�nak kellett l�tnia. Amikor megtudta, hogy a v�mp�roknak meg van a k�pess�g�k eml�kek kit�rl�s�ra, megk�rte Nashiit, hogy t�r�lje ki h�ga eml�k�t arr�l a sz�rny� �jszak�r�l. Akane az�ta �gy tudja, hogy a sz�leik aut�balesetben haltak meg, neki meg Nashiinak pedig egy furcsa betegs�g�k van. De mindig is furdalta a lelkiismeret, hogy vajon helyesen cselekedett-e. Ha a h�ga meg tudn� mi tett vajon meg tudna neki bocs�jtani valaha? Egy j� f�l�ra lehetett m�r a mosd�ban, de a s�r�s valahogy megtiszt�totta, sz�ks�ge volt r�. Nem tudta kivel megbesz�lni a dolgokat. A h�g�nak nem mondhatott semmit, Nashii meg... Nashii b�r vel�k maradt, de mag�nyos harcos volt tov�bbra is. Nem is vel�k, hanem csak mellett�k �lt. Semmit nem tudott a l�ny m�ltj�r�l , egyszer m�g az elej�n pr�b�lt k�rdez�sk�dni, de Nashii mereven elutas�totta. Az�ta ink�bb nem k�rdzett semmit a l�nyt�l. Ajt� csukod�sra lett figyelmes. Kiment az el�szob�ba. Nashii �rkezett meg.
- Nashii van egy kis gondunk.
- Ugyan mi? – nevetett fel a l�ny
- Egy v�mp�r!