A kávézóban Aya jelentőségteljesen nézett Miyura.
- Furcsa, hogy ilyen hirtelen leléptek nem?
- Szerintem kedvesek voltak.
- Végülis azok. Csak el ne felejtsd, hogy miért vagyunk itt! - sandított a másik asztalnál ülő fekete hajú lányra.
- Nem felejtem.
Hogy is tudta volna elfelejteni azt az estét. Éjjel, alvás közben törtek rájuk. Arra riadtak fel, hogy két alak áll az ágyuk felett. Ijedten hátráltak az ágyban, de a két alak egyre csak közeledett feléjük. Az ablakon besütő holdfény megvillant két kiálló szemfogukon. Azelőtt még sosem láttak vámpírt. Miyut megragadta az egyikük, a lány próbált védekezni, de túlságosan gyenge volt hozzá. Oldalra sandítva látta, hogy nővére is rúgja, üti a másikat, de az meg sem rezzent. Már érezte a nyakán a férfi leheletét, fogait a bőrén, amikor hirtelen a férfi a sarokba repült mintha csak egy láthatatlan kéz taszította volna el. A szobában további három alak jelent meg, két férfi és egy nő. A vámpírok most feléjük fordultak és egyszerre támadva rájuk rontottak. A két férfi egy-egy tört emelt ki az ingük alól, a két vámpír pedig
másodpercek múlva már csak por és hamu volt. A két lány riadtan és zavarodottan nézett hol egymásra, hol a három jövevényre. Aya felsikoltott:
- Anya. Apa. Eszeveszetten futott át a másik szobába, de a látvány megtorpantotta őt, a földön szülei holtteste feküdt, körben mindent beborított a vér.
Miyu szaladt utána, de Aya ahogy meghalotta húgát, elállta az útját.
- Eresz el Aya - sikoltotta - látni akarom őket. De Aya nem engedte, nem akarta húgát kitenni ennek a szörnyű látványnak. A nő most odajött és óvatosan átkarolta Miyut, a lány hadakozni próbált ellene, de a nő lágyan mégis erős szorítással tartotta magánál.
Aya most a két férfira emelte a tekintetét.
- Ti kik vagytok? És azok kik vagy mik voltak? Mi ez az egész?
- Vámpírok voltak. Igen vámpírok valóban léteznek, nem csak kitalált lények. Mi pedig vámpírvadászok vagyunk. Felkutatjuk és megöljük őket. Sajnáljuk, hogy elkéstünk - hajtották le bűnbánóan a fejüket.
- De minket legalább megmentettetek - mondta Aya az öröm legkisebb jele nélkül.
A két férfi nem szólt semmit. Aya hirtelen felvetette a fejét.
- Tanítsatok meg minket is vámpírt ölni!
- De hisz ti még gyerekek vagytok.
- Na és? Azokat talán érdekelte ez? Nem hinném.
- Hát nem is tudom - vonakodott a férfi.
- És ha máskor is megtámadnak minket? - érvelt Aya
- Rendben van - adta meg magát a férfi - megtanítunk titeket mindenre, amit tudunk a vámpírokról.
Aya azt is megtudta, hogy a vámpírok egy közelben székelő klánból származnak, a vezetőjük pedig egy démoni szépségű nő, aki Kiranak nevezi magát. A vadászok nemcsak három főből álltak. Egy 15 fős társaság volt. Mindegyikőjüknek volt kellemetlen tapasztalata a vámpírokkal. Aya és Miyu rengeteget tanultak, hogy mire kell velük kapcsolatban figyelni, hogy ismerhetők fel, hogyan ölhetők meg. Edzették magukat testileg és lelkileg egyaránt.
És bár erejük egy vámpíréhoz sosem érhet fel, komoly veszéllyé váltak rájuk nézve. Kira egyszercsak megunta a várost és továbbállt néhány vámpírral. A vadászok marasztalták a két lányt, de azok Kira után eredtek, egyetlen céluk az volt, hogy elpusztítsák őt.