Másnap reggel Ishibu, Akane és Nashii az asztalnál ülnek. Csengetnek. Nashii és Ishibu felkapja a fejét.
- Nashii, ne... - De Ishibu elkésett, máris Nashii kivágja az ajtót.
Aya és Miyu állnak ott. Nashii rájuk mutat mutatóujjával, amin a körmök hosszúak, és hegyesek, és kifele készteti őket. - Honnan tudjátok a címünk?
- Telefonkönyv... - néz zavartan testvérére Miyu.
- Nashii, hagyd őket! - Ishibu rohan ki, és leengedi Nashii kezét. - Bocs, lányok. Kissé gyanakvó típus. - Egy szúrós pillantást vet Nashiira.
- Mondj, amit akarsz, én tudom, amit tudok. - Azzal sarkon fordul, és bemegy Akanehoz, aki jobbnak látja nem kérdezni semmit.
- Őőő, jobb, ha mi most megyünk - szól Aya.
- Nem, nem, gyertek csak be! - invitálja őket Ishibu. - Nashiinak csak rossz napja van.
- Most már az... - motyogja Nashii, mire Akane elneveti magát.
A lányok bejönnek. Ishi még két széket húz az asztalhoz. Ayáék kissé kellemetlenül érzik magukat Nashii pásztázó tekintete miatt. A lány egy pillanatra sem veszi le róluk a szemét. Keres egy jelet, bármit, ami arra utal, hogy vámpírok, vagy akármi. Nashii felkel, hogy a konyhaablakot kinyissa, mert végre lehűlt a levegő, így szellőztetni is kellemesebb. Az ablak előtt áll a pultnak dőlve, távol a társaságtól, mikor egy fuvallat Aya hátáról elsöpri a haját, s így a hát top által szabadott hagyott részén láthatóvá válik egy tetoválás. A jobb szárny felett egy furcsa, pentagramhoz hasonlító alakzat. Nashii abból a távolságból is képes tökéletesen kivenni távolabbi formákat, hála a vámpír énjének. Alaposan az emlékezetébe vési, és felrohan a szobába. Leül a net elé, és keresgetni kezd különböző regéket tetoválásokról, ami talán arra utal, hogy gonosz démonok, vagy hasonlókkal van dolga. Meg is találta, amit keresett. Azt kívánja, bár ne találta volna.
- A fenébe!
A széket a lendülettel a szoba másik végébe csúsztatta, ahol az hatalmas koppanással felborult. Lerohan az előtérbe, ahol Akane mosogatja a poharakat, a többiek sehol.
- Hol vannak? - förmed rá a gyanútlan lányra Nashii.
- Ishibu lekíséri őket. Miért?
Ekkor Nashii agyán egy furcsa érzés villan át. Elvesztette a kapcsolatot Ishibuval.
" Ez meg... mi." - Ez az első pillanat, hogy kétségbeesett. Azonnal kirohan a házból, de késő. Senkit nem lát sehol. Iszonyatos düh forrong bent, és még azt se veszi észre, hogy az eső is elered. Próbálja illat alapján azonosítani, merre mentek, de pár méter után nyomukat veszti.
Eközben Ishibu egy furcsa helyen ébredezik. Nem emlékszik, mi történt vele, de a kezei és a lábai ki vannak láncolva egy falhoz. Olyan az egész, mint egy kínzókamraként üzemeltetett alagsor. A homályos látása alig engedi kivenni a két alakot, akik elősétálnak az árnyékból kezükben egy karddal és két tőrrel. Lassan kirajzolódik a tulajdonosuk - a tőrök tulajdonosa személyében Aya, a kardéban pedig Miyu.
- Ne vedd személyeskedésnek, Ishibu. Nem veled van bajunk - szól az egyik lány.
Ishibu még kicsit zavaros gondolatokkal küzd, a hangok összemosódnak a fejében.
- Mit tettetek velem?
- Csak egy kis idegnyugtatót itattunk veled. Ez elég ahhoz, hogy ne téphesd le a láncokat, amíg kiszedjük belőled az információkat. - Aya odalép hozzá. - Kezdjük is. Hol van a vezéretek?
- Mi.... Mi van?
Ishibu minden erejével azon van, hogy visszanyerje józan tudatát. Nashiira koncentrál, de nem érzi.
- Ha most azzal próbálkozol - Miyu felemeli Ishibu állát a kardjával -, hogy eléred Nashiit, ne is reménykedj... amíg a mi közelünkben vagy, a vámpírok elől megszűnik a kontaktus.
Ishibu kezd kétségbeesni. A két lány teljesen más, mint mikor megismerte őket, és fogalma sincs, mit akarnak tőle.
- Ez egy varázslat. Mit gondoltatok, ti vámpírok? - köpködi a szavakat Aya, hangjából süt a gyűlölet, mikor kiejti a vámpír szót. - Hogy ha létezik gonosz erő, a varázslatok csak mesék? Hát nem. És most beszélj! Kirát akarjuk.
- Kit? - Ishibu értetlenül bámul rájuk.
- Kirát, a vezéreteket.
- Minket nem vezet senki. Nashii és én csak ketten vagyunk.
A két lány egymásra néz, de Aya megrázza a fejét. - Nem hihetünk neki! - Azzal Ishibu hasához teszi a tőrt. - Ez ezüst. Tudod mit jelent? Azt, hogy fél percen belül véged, ha nem csiripelsz.
Ishibu egy pillanatra megérezte Nashiit. Ráeszmél, hogy barátnője próbál kapcsolatba lépni nagy erőkkel, így ő is így tesz. Holmi varázslat nem zárhatja el az ő kettejük kapcsolatát. Talán ez a kis rés elegendő ahhoz, hogy Nashii megtalálja. A lányoknak még két alkalmuk volt kérdezni Ishibut, mielőtt ő visszanyerte az erejét, és mielőtt az alagsor lépcsőjére nem repült az ajtó. Ishibu kihasználta, hogy a lányok félrenéztek, így két pillanat alatt leszakította láncait, és bezsebelte a lányok fegyvereit. Nashii dühöngve ugrik Ayáék elé. Szemei vérvörösen izzanak, egész lényéből süt a démon, amit Ishibu még nem láthatott azelőtt. Attól tart, Nashii nem akar uralkodni magán, megöli a lányokat. Nashii egy karmozdítással a falnak repíti Miyut, Ayát pedig hasba rúgja, mire a lány a helység másik végébe repül. Ishibu azonban eléáll.
- Nashii, ez csak egy félreértés. Szerintem hallgassuk meg őket. Azt mondták, valamilyen Kirát keresnek.
Nashii szemei még mindig vörösen izzottak, a lány egy cseppet sem nyugodott meg.
- Meg akartak ölni mit véded őket? – kiáltotta Nashii dühösen.
- Nem tudhatod mi okuk volt rá – válaszolta halkan Ishibu.
- Nos ezt máris kideríthetjük – lépett Nashii fenyegetően a két lány felé.
- De nem így! – Ishibu hangja halk, de határozott volt.
Odalépett Aya elé, aki még mindig a földön ült, kezét hasára szorítva.
- Mi volt ez az egész? Ki az a Kira? És miért akarjátok annyira megtalálni?
- Kira egy vámpírklán vezetője. Nagyon gonosz teremtés. Ő ölte meg a szüleinket. Meg akarjuk taláni és végezni vele.
- Szóval bosszú.
- Igen. – villant harag Aya szemében.
- Rendben segítünk nektek.
- Neked teljesen elment a maradék eszed is! – üvoltötte Nashii.
- Nem. De nekünk is problémát okoz a jelenléte. Túlságon is felhívja magára a figyelmet, a mi fajtánkra.  Ja és nem igazán szeretném ha még néhány vámpírvadász rajtam keresné Kirát.
Ishibu Ayához hajolt.
- Na most akkor két lehetőség van. Vagy folytatjátok továbbra is ketten a bosszúhadjáratotokat Kira ellen, ami ha jól sejtem már tart egy ideje, vagy összefogunk és közös erővel egyszer s mindenkorra elintézzük. Nos mi a válaszotok? – nézett Miyura majd megint Ayára.
- Rendben benne vagyunk. Dolgozzunk együtt.
- Nagyszerű. De semmi titkolózás, semmi átverés. Értettétek?
- Igen, oké. 
- Akkor most gyertek el hozzánk és mondjátok el, amit tudtok Kiráról.
- Rendben, indulhatunk.
- Ja és lányok! Akanenak egy szót se szóljatok, ő erről az egészről nem tud semmit.
A két lány bólintott. Elindultak haza, ők hárman elől, mögöttük Nashii még mindig morcos fejjel baktatott.
Akane mosolyogva üdvözölte a két lányt. Bár kicsit furcsálotta amikor azok 4-en eltűntek egy szobában és ő nem tarthatott velük. De már megszokta, meg hát mindennél jobban bízott a nővérében, biztos jó oka van ha így tesz. Így hát leült a tv elé és elkezdett nézni egy doramát. Kamenashi Kazuya – sóhajtott fel, a kedvenc színésze. Pár perc  múlva már el is feledkezett a másik 4 lányról.
Aya eközben elmondta, hogyan támadtak meg őket egy éjszaka a vármpírok, hogy mentették meg őket, és hogyan képezték ki őket vámpírtámadások ellen.
- Mond csak Aya ez a varázslat hatásos lehet Kira ellen is? – kérdezte Ishibu.
- Elvileg igen. Bár nálatok se  működött maradéktalanul.
- Igen, de nem hinném, hogy Kirat bárkihez is ilyen erős kötelék fűzné, mint minket egymáshoz.  – nézett szeretettel Nashiira.
- Szerintem akkor is hülyeség ez az egész – Nashii még mindidg morcos volt – a legjobb lenne, ha lelépnétek, akkor talán ő is eltűnne.
- Nem ő követ minket, hanem mi őt – magyarázta Aya.
- Akkor is.
- Nashii mi bajod van? – nézett rá értelmetlenül Ishibu.
- Semmi! – azzal Nashii dühödten kirohant a szobából.
- Elnézést, bocsássatok meg egy pillanatra.  – azzal Ishibu is kiment a szobából.
Nashii egyenesen a szobájába ment, becsapva maga mögött az ajtót. Ishibu meg utána.
- Nashii mégis mi bajod van? Miért viselkedsz így?
- Mert ez az együttműködösdi egy hülye ötlet azért.
- De négyen többre megyünk ellene.
- Ellene még az is kevés.
- Honnan tudod, talán ismered?
Nashii nem válaszolt.
- Nashii? – Ishibu kezdett összezavarodni Nashii hallgatása láttán - Nashii válaszolj! Te ismered őt ugye?
- Én .... – Nashii nem tudta folytatni a mondatot, lehajtotta a fejét.
- Mond miért nem tudsz megbízni bennem?
Nashii kiérezte a lány hangjából a fájdalmat és ez őt is bántotta, de nem tudta hogy elmondani az igazságot neki. Ezt magában is a lelke legmélyére rejtette el és nem gondolta volna, hogy valaha mégegyszer szembe kell néznie vele.
Mire felnézett Ishibu már eltűnt a szobából. Még hallotta amint a két lány elköszön, majd ahogy Ishibu csendben becsukja a szobája ajtaját. De most nem lett volna értelme átmenni hozzá, nem tudott volna mit mondani neki.