Mindannyian döbbenten álltunk. Nashii, Akane és én még levegőt is elfelejtettünk venni.
Kira tért magához legelőször.
- Elnézést, igazán nagyon sajnáljuk – hajolt meg.
- Jaj semmi gond, nem történt semmi. – mosolygott ránk Kai.
Éreztem, ahogy megrogyik a térdem és biztos voltam benne, hogy Nashii és Akane is alig bír megállni a két lábán.
Kai mosolya egy idő után zavart arckifejezésbe váltott át. Kira kapcsolt megint, fogta és maga mellé rántotta Akanet, hisz a lány még mindig Kai előtt állt, elállva az utat előle. Kai újra elmosolyodott, valószínűleg hozzá volt szokva, hogy megzavarodnak a közelében a nők.
- Honnan jöttök? – érdeklődött.
- Magyarországról, Európából –válaszolt továbbra is Kira.
- Európa – csillant fel Ruki szeme.
Oldalra fordítottam a fejem, ja hogy Ruki is itt van. Idáig fel se tűnt kuncogtam magamban. Ruki szép lassan mindannyiunkat végig mért tetőtől-talpig. Szóval igazak a híresztelések gondoltam.
- Most vagytok először Japánban – érdeklődött tovább Kai.
- Igen, nyaralni jöttünk. Ma érkeztünk.
- Akkor még nem sok mindent láthattatok a városból.
- Nem igazán. Most indultunk el várost nézni.
Kai gondolkodott egy kis ideig, Rukira sandított majd újra Kirara nézett.
- Nincs kedvetek este velünk vacsorázni?
Most Kiranak is kellett néhány másodperc, hogy felfogja a kérdést. Oldalra sandított, hogy biztos jól értette-e a japán szavakat. Miután mindenki arcán ugyanazt a hitetlenséget látta, úgy gondolta jól hallotta és gyorsan válaszolt is Kainak.
- Persze, nagyon szívesen.
- Rendben akkor este 7-re értetek megyek. Melyik szállodában szálltatok meg?
Kira kérdőn rám nézett.
- A Hotel Villa Shinjukuban.
- Azt tudom is hol van. Akkor nemsokára ott találkozunk. Sziasztok – intett Kai és továbbment. Ruki ránk mosolygott, ő is intett egyet majd követte Kait.
Néhány percig szótlanul álltunk, majd hangos sikoltásban törtünk ki. A Gazettetel fogunk vacsorázni. Össze-vissza ugráltunk, sikongattunk és öleltük egymást. Aztán hirtelen észbe kaptunk, az egész utca minket figyelt, így gyorsan tovább iszkoltunk.
Valahogy nem volt türelmünk tovább nézelődni, vettünk egy útszéli árustól egy kis édességet. Fogalmunk se volt mi az mindenesetre jól nézett ki és beültünk egy közeli parkba. Tokióban csodaszép parkok vannak ezt mindannyian megállapítottuk magunkban. Gyönyörű szép virágok körös-körül, középen hatalmas szökőkút, zöldellő sövény, amely körbeveszi a parkot elzárva így a szürke utcáktól. A park egyik, a fák által kissé elkerített részén leültünk a fűbe.
- Ezt el se hiszem – dőlt hátra Nashii.
- Reita – mosolygott Aya – végre találkozhatok az én kis Reitammal.
- Milyen te Reitad? – nézett rá összeszűkült szemmel Kira.
- Oké, mi Reitank – adta meg magát végül Aya.
- És Uruha, ki ne felejtsük az mi drága Rurunkat – tettem hozzá.
- Kai sama – Akane üdvözölten mosolygott. Mi pedig elkezdtünk aggódni szegény Kai samaért. Remélhetőleg túl fogja élni az estét. Felnevettem.
- Mi az? – érdeklődött Aya.
- Csak elképzeltem a jelenetet, mikor mindezt bejelentik Aoinak – kuncogtam.
Aya kérdőn nézett rám.
- Kai: Aoi ma este 5 európai lánnyal vacsorázunk együtt. Aoi: Mi az Kai megvesztél? És te Ruki ezt csak úgy hagytad? Valószínűleg úgy kell majd elvonszolniuk – nevettem.
A többiek velem együtt nevettek, de Kira megjegyezte:
- Rosszindulatú vagy.
Pedig nem is. Nashii hirtelen felült.
- És mit fogunk felvenni este?
Hát ezen még egyikünk sem gondolkodott el.
- Hmm. Jó kérdés – morfondírozott el Kira.
- Nekem nincs egy normális göncöm sem – vágott ijedt arcot Aya.
Egymásra néztünk és mindannyian nevetni kezdtünk. Erre egyikünk se készült fel.
- Remélhetőleg nem visznek valami flancos étterembe – sóhajtott fel Kira.
- Akkor nem kell úgy kiöltöznünk – vélekedett Nashii.
- Kihozzuk magunkból a legtöbbet, amit tudunk, többet úgyse tehetünk – mondtam megadóan.  
Még elálmodoztunk egy ideig a parkban, aztán elindultunk vissza a hotelba.
A délután hátralévő részét inkább nem részletezem. Sürgés-forgás a fürdőben, ruhakupacok az ágyakon, pánikolás, vigasztalás.
Kiléptem a fürdőből és végignéztem magamon.
- Reménytelen – mormogtam magam elé.
- Mi?
Túl jó hallása van Nashiinak jegyeztem meg magamban.
- Ahogy kinézek. Csúnya vagyok.
- Nem, csak hülye – sóhajtott fel, azzal megfogta a kezem és bevitt a fürdőbe. 15 perccel később majdnem összeestem, amikor a tükörbe néztem. Mintha nem is én lettem volna, Nashii gyönyörűen kisminkelt. Még jó, hogy a fekete mellett, tart más színeket is, még ha nem is használja őket, adtam hálát az égnek. Akane meglátva engem Nashiira nézett.
- Engem is – kérlelte.
Nashii elnevette magát, majd Akaneval együtt bevonultak a fürdőbe. Ayaval és Kiraval azt beszéltük meg, hogy háromnegyed 7-kor találkozunk a folyosón. Amikor kiléptünk a folyosóra lesett az állunk, mindketten csodaszépek voltak, de különösen Kira ragyogott.
Hosszú barna haja lágyan omlott a vállára, arca visszafogottan volt kisminkelve, épp csak annyira, hogy amúgy is természetes szépségét még jobban kiemelje. Pántos világoskék ruhája kiemelte tökéletes alakját. Elindultunk le a hotel várójába, hogy Kai könnyen megtaláljunk minket. Mindannyian nagyon izgatottak voltunk.
7 előtt pár perccel befutott Kai.
- Sziasztok – üdvözölt mindannyiunkat egy széles mosoly kíséretében – indulhatunk?
Bólintottunk és megindultunk Kai után. Kint két taxi várt ránk, az egyikbe Nashii, Akane és én ültünk, előre pedig Kai, a másikba Kira és Aya. 20 percnyi autóút után egy kedves kis étterem előtt állt meg a két autó. Kai kifizette a sofőröket, majd előrement és mutatta az utat. Az étterem barátságos volt és szerencsére nem túl előkelő. Kai egy külön szobához kísért minket, majd elhúzta az ajtót és mi beléptünk. A többi tag már bent ült a szobában. Ruki mosolyogva üdvözölt minket, a többiek pedig alaposan végigmértek.
- Fiúk bemutatom nektek… hoppá – fordult zavartan felénk Kai – még én se tudom a neveteket.
- Kira.
- Aya.
- Nashii.
- Ishibu.
- Akane.
Mutatkoztunk be sorban.
- Örülünk, hogy megismerhetünk titeket – köszöntött minket Reita – nekünk asszem nem kell bemutatkoznunk.
- Gyertek, üljetek le – invitált minket Uruha.
- Mit kértek inni? – érdeklődött Kai.
Zavartan néztünk egymásra.
- Csak bízzátok magatokat rám – nevetett fel Uruha.
Ismét egymásra néztünk, most kissé ijedten. Uruhára? Csak a hotel nevét, meg a szobaszámot el ne felejtsük, fohászkodtunk, majd csak hazajutunk valahogy.
Uruha elsőként szakét rendelt. Jó kezdet.
- Mennyire ismeritek a japán ételeket, segítsek a menü kiválasztásában? – ajánlotta fel Kai.
- Az nagyon jó lenne - hálálkodtunk neki mindannyian.
Kai végül, misó levest rendelt, aztán gyozat meg sushit, Nashiinak nigirit, köretnek hozzá rizst. Desszertnek mochit és fagyit ettünk. Uruha megkóstoltatta velünk a shochut is, ami a szakénál egy kissé erősebb alkohol. Nekünk egy kicsit megártott, de Nashiinak meg se kottyant. Kai szerencsére zöldteát is rendelt. Mi hősünk. A vacsora alatt nagyszerűen elbeszélgettünk. A fiúk szívesen válaszoltak a kérdéseinkre, mi pedig próbáltunk nem túl tolakodóak lenni. Ők is érdeklődtek irántunk, hogy hol élünk, mivel foglalkozunk és Európa iránt. Aoi nem volt túl lelkes az Európa témával kapcsolatban. Viszont úgy tűnt Kira lenyűgözi őt. Evés után kicsit oldottabb hangulatban folytatódott a beszélgetés. Akane és Nashii helyett foglalt Kai két oldalán, én Uruha mellé ültem, Aya pedig Reitaval kezdett el beszélgetni. Kira először Ruki mellé telepedett és élénk beszélgetésbe kezdtek, de Aoi nem sokáig bírta.
- Kira – te milyen suliba is jársz?
- Lakberendezői – fordult felé a lány.
- Akkor bizonyára remek ízlésed van. Esetleg megnézhetnéd az én lakásom is. Úgyis szeretném átrendezni. Jól jönne néhány jó tanács egy profitól.
- Ó én még csak tanulom – pirult el Kira a bók hallatán.
- Az ízlés nem tanulható szerintem, alapból tehetséges lehetsz.
- Kö-köszönöm.
- Akkor eljönnél megnézni egyik nap. Ha jól emlékszem Kai azt mondta 3 hétig lesztek is.
- Igen, sajna csak ilyen rövid ideig. Persze nagyon szívesen.
Ruki feje időközben enyhén lila lett, a többi srác pedig alig tudta visszatartani a nevetését, Aoi nem aprózza el a dolgokat, ha egyszer beindul a srác. Az este hátralevő része nagyon jól telt, talán csak Ruki volt szomorú, egy kicsit magára maradt szegény.
Este 11 óra körül járhatott és kezdtünk fáradni. Még nem tudtuk kipihenni a fárasztó repülőutat.
- Lányok, holnap interjú meg fotózás lesz, úgyhogy egész nap elfoglaltak leszünk, de holnapután szabadnaposak vagyunk. Nincs kedvek kirándulni velünk egyet. Megmutatnánk nektek Tokiót – kérdezte Uruha
- Persze, nagyon szívesen – vágtam rá, talán a kelleténél kicsit gyorsabban.
- Akkor reggel 10-re értetek megyünk, ha az megfelel.
- Persze, tökéletes.
Kai taxit hívott nekünk. A fiúk kikísértek minket az étterem bejáratához.
- Akkor holnapután - intet Kai miután beszálltunk a taxikba.
- Nektek meg jó munkát holnapra – intet vissza Kira.
- Köszönjük.
A két taxi elindult, benne 5 lánnyal, akik azt hiszem még életükben nem voltak ennyire boldogok és izgatottak.
- De ott lennék azon a fotózáson – sóhajtott fel Akane.
- Hidd el, én is – sóhajtott fel Nashii is.
- Szerintem mindannyian – merengtem el.
- Biztos lesznek félmeztelen képek is.
- Akane – nevettem fel.
Nashii titokban rám kacsintott.
- Meg alsógatyásak is – nézett komolyan Akanera.
- Tényleg? - csillant fel egyből Akane szeme.
Mindketten nevetésben törtünk ki.
- Utálatosak vagytok – nézett ki az oldalsó ablakon morcosan Akane.
- Na, ne harizz – hajolt oda hozzá Nashii.
Hátrafordultam az ülésben, vajon Aya és Kira miről beszélgethetnek.
Miután megérkeztünk a szállodába még összegyűltünk a mi szobánkba egy kicsit beszélgetni. Még mindig annyira fel voltunk dobodva, egyikünk se tudott volna aludni.
- Áh de jó nap volt – huppant le az ágyára Nashii.
- Az volt, az volt – Akane le-föl járkált a szobában még mindig tele volt energiával.
- És Kainak milyen jó estéje lehetett – kuncogtam, amíg Nashii fejbe nem dobott a kispárnájával.
- Reita annyira cuki – ragyogott Aya – és olyan kedves.
- Aoi is meglepően kedves volt – Kira válasza meg meglehetősen diplomatikus volt.
- Aoi beléd zúgott, mint vak ló a szakadékba – nevetett fel Nashii.
- Jaja, nagyon odáig volt érted apuci – húzogatta a szemöldökét Akane.
- Nem is – tette maga elé tiltakozóan a kezét Kira.
- Ugyan már mindenki látta, mi a helyzet – fordult felé Aya.
- Szegény Ruki – sóhajtottam fel – biztos nincs hozzászokva, de Aoi nem lacafacázott sokat az biztos.
- Lakásra hívott – Akane nem bírt magával.
- Csak lakberendezési tanácsokat szeretne.
- Hogyne. Persze. Igen. Biztosan. – helyeseltünk mindannyian.
- Jó, hát lehet nem csak azt – adta fel végül Kira.
Felnevettünk.
- Kíváncsi vagyok hova megyünk holnapután – Aya hangja izgatottan csengett.
- Arra én is – csatlakozott Kira.
- És mit csinálunk holnap? – érdeklődött Akane.
- Jó kérdés. – hümmögtem.
Nashii az órájára nézett.
- Késő van, menjünk aludni, azt éjjel megálmodjuk, hova menjünk, vagy majd holnap reggel kitaláljuk.
- Hát én ma éjjel biztos nem erről fogok álmodni. – szólalt meg sejtelmes hangon Akane.
- Ezt mindjárt sejtettük – válaszoltuk kórusban. Majd mindannyiunkból kitört a nevetés.
- Akkor holnap találkozunk. Jó éjt! – indult Kira az ajtó felé.
- Jó éjt! Szép álmokat! – búcsúzott Aya is.
Mindannyian elmentünk még egymás után a mosdóba, lekapcsoltuk a villanyt és mi is lefeküdtünk.
- Jó éjt! Szép álmokat! – kívántuk egymásnak. Majd mindannyian mély álomba zuhantunk.